Megérkezés (1 nap)

Mára seregei kegyetlen támadásba lendültek, mikor kocsiba kellene ülnöm és indulni, kint akkora vihar tombolt, amelyet rég láttunk már. Nem haragszom a természetre, hiszen minden csak az én feszültségemből és félelmemből adódik, minden a lelkiállapotot mutatja és én tisztában voltam vele, hogy ez a vihar engem tükröz és próbára tesz. Az elhatározás azonban legyőzi a félelmet és bár amikor veszem a cipőm, akkorát dörög hogy azt hinnénk leszakadt az ég, mosolyogva lépek ki az ajtón. Az úton végig szakad az eső, fúj a szél, de én csak hallgatom a mantrák vidám szövegét a cd lejátszóból és tudom, aki kitartóan megy előre az eléri a célját.
Nagykovácsiba érve ázott, de lelkes emberekkel találkozom, akik bőröndjeikkel és hálózsákjaikkal megpakolva küzdik át magukat az eső áztatta udvaron, hogy végre beérjenek a ház melegébe. Mindenki kedves és segítőkész, én a ház tetőterében foglalok egy szivacsot és tele izgalommal próbálok beilleszkedni a számomra teljesen idegen emberek közé. Tudom nemsokára már beszélgetni sem fogunk egymással, ezért beszerzek néhány információt. Egy jóízű meleg tea mellett mustráljuk egymást és várjuk, hogy megérkezzen a tanító Hannes Huber. Hét órakor összegyűlünk a meditációs teremben, amely a sok ablaknak köszönhetően és a kert nagy területéből adódóan olyan, mintha egy erdő közepén lenne. Elmondják a tudnivalókat és becsukják a kommunikációs kapu beszélgető ajtaját, innentől csend, koncentrációs és magunkba fordulás a feladat.
Elkezdődik az első meditáció…. "A" hang zengetésével kezdjük, amely valahogy mindenkit egymásra hangol, ahogy együtt rezeg a hanghálló minden egységessé és nyugodttá válik. Majd kezdődik az önmagunkba fordulás és lélegzetünk figyelése. Hamar elzsibbad a lábam, de nem csüggedek, „majd holnap máshogy ülök” – gondolom, és ekkor még nem is sejtem, ez csak szenvedéseim előfutára.
Kilenc órakor nyugovóra térünk, kicsit félek hogy fogok első éjjel aludni. Gondolataim már a következő nap körül keringenek és azt fogalmazom meg, hogy örömmel és izgalommal várom az egész napos meditálást és hogy a dhammának teljes egészében alávessem magam. Ilyen gondolatokkal merülök álomba elmormolva még: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy….. sorait. AMEN

(folyt köv...)