A meditációról és az útkereséséről sokan azt gondolják, valami különleges dolog. Bizton állíthatom ez nem így van. Hiszen ezek a világ legegyszerűbb dolgai, amit mindenki magában hordoz, csak meg kell találnia. Tudom, mikor az ember ebben a felfokozott világban vágyaktól, érzelmektől, indulatoktól terhelt, nehéz azt elképzelni hogy leül, és akár csak 5 percet is mozdulatlanul magára figyel. Valahol azonban el kell kezdeni. Aztán az 5 percből 10 lesz, majd 15 és így tovább, aztán egyszercsak azt veszi észre, hogy már várja azt az egy órát a napból, amelyet meditálással és az önmagára figyeléssel tölthet.
Azoknak, aki kételkednek mindebben, elárulom: hogy semmi nem pótolhatja az önmagunkkal töltött időt. Amikor magadba nézel, Istennel találkozol és ennél nagyszerűbb és felemelőbb találkozást, úgy gondolom, nem lehet elképzelni. Az nem állítom hogy ez egy könnyű, fájdalmaktól, küzdelmektől mentes út. Magunkkal a legnehezebb szembenézni. A legkegyetlenebb ellenség sem tud olyan dühöt és fájdalmat okozni, mint a belső utunk. Mindezt legyőzve azonban tiszta tudatot, nyugalmat és békességet kapunk. Amikor ezt elérjük, már semmi nem mozdíthat ki a világban a saját békességünkből. Ekkor pedig azt vesszük észre, hogy a környezetünk harmonikusság vált és a körülöttünk lévő emberek, hozzánk idomulva segítenek belső békénk megteremtéséhez.
A címet egy barátomtól loptam. Ő tette fel a kérdést nemrég - mikor meséltem neki: - készülök egy hosszabb meditációs útra -, álmélkodva kérdezte: „úgy fogsz ülni, mint növény a sarokban?” Igen pontosan úgy! A mesterek is azt mondják: „meditálj fa alatt, mert a fák mindig meditálnak.”
A növények bár nem azzal a tudattal rendelkeznek, mint mi, de ők mindig békések. Idomulnak a szélhez, az időjáráshoz és semmi nem zökkenti ki őket a föld stabilitásából. Akkor miért ne vennénk róluk példát és kicsit megnyugodva, lehiggadva elmerülnénk magunkban és igyekeznénk megérezni a mindenség energiáit, ritmusát és megpróbálnánk összekapcsolódni mindezzel.
A válaszom tehát: IGEN, úgy szeretnék meditálni, a létben elmerülni, ahogy azt a növények teszik: egyszerűen, indulatoktól, vágyaktól, érzelmektől mentesen, összekapcsolódva a természettel, állatokkal, emberekkel. Mi a körforgás részei vagyunk és ha igazán a részévé is tudunk válni, akkor olyan élményekben lesz részünk, amelyeket az életben átélt és hamar eltűnő örömök nem tudnak számunkra megadni!
