Állateledel-ed?!

Legutóbb a növényekről írtam, most az állatok következnek. Az ötlet nem is annyira a növények miatt ötlött fel bennem, hanem az együnk állatot, vagy sem kérdésköre izgat mostanában. Jelenleg egy vegetáriánusokról szóló műsorsorozaton dolgozom. A munka közben többször elgondolkodtam, mert sztárjaink - akik emellett az étkezési szokás mellett döntöttek – nem azzal az indokkal tették, hogy szeretnének egészségesebben élni, hanem legtöbbjük nem tudja megenni a barátait. Igazuk van!

Ha – legalábbis mi itt - nem esszük meg a kutyánkat, a macskánkat, mert olyan cuki, akkor a csirkével miért tennénk ezt, csak azért mert ő nem bújik oda hozzánk dorombolva, vagy nem ad nekünk pacsit. Egónak csak azok a jószágok kedvesek, akik személyesen is hízelegnek neki?! Szomorú ez, és még elkeserítőbb, amikor belegondolunk, hogy az emberek baromfiudvarokat tartanak fent. Nevelgetik az állataikat, akik megbíznak bennük, várják az ételt, a gondoskodást napról napra… aztán egyszer csak jön a gazdi, elkapja a nyakát és elvágja! Milyen világban élünk?! Hiszen már a Kisherceg is megmondta „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”!

Jó persze tisztában vagyok vele, hogy sokan, ha nekik kellene megölni az asztalra kerülő háziállatot, nem tennék meg. Azt is tudom, a húsra sokaknak szüksége van. Mégis, ha mélyen belegondolunk, elkeserítő mennyi állatot ölnek le nap, mint nap arra fogva, hogy az embernek ennie kell.

Őszentsége magyarországi látogatása alkalmával kifejtette az ezzel kapcsolatos gondolatait. Ő sem tiltja a húsevést, de mindenkit arra kért, minél kevesebb állati eredetű ételt vegyen magához, mert azzal is csökkenthető a világban leölt állatok száma.

Sokat gondolkodom vajon legyek-e vega, vagy sem?! Bár egyre kevesebbet eszem húst, mégis időnként kívánom és még nem jöttem rá, ez csak a megszokásból ered-e, vagy szervezetemnek szüksége van rá. Mostanában azonban mindig eszembe ötlik az állatok szeme, amely olyan ártatlan és éppen ezért, olyan szánalmas, hogy mi nem a szem mögötti egyszerű tudatot érezzük meg, amelyen segíteni kellene, hanem levágjuk és megesszük. Milyen jó lenne, ha mindenki a maga mellé fogadott állat egyszerű tudati szintjét magához emelné és segítene, hogy a jószág ebben a létezésben – ha a maga módján is – de legalább megérezne valamit abból, milyen lenne egy magasabb tudati szinten élni.

Tudom lehetetlen elképzelés a képen látható meditáló eb. Mégis ha legalább mi meditálnánk és a lábunkhoz közben odajönne kutyusunk és ráfeküdne, vagy macskánk dorombolva elmenne mellettünk, nos akkor már ő is csatlakozna az univerzum magasabb energiáihoz, ha csak egy röpke pillanat erejéig, de ekkor megérezné a lét magasabb rezgését. Karmánk és meditációnk ezzel a tettel máris jó irányt venne és egónk legalább valami értelmesebb dolog miatt lehetne büszke magára.

Mint növény a sarokban?

A meditációról és az útkereséséről sokan azt gondolják, valami különleges dolog. Bizton állíthatom ez nem így van. Hiszen ezek a világ legegyszerűbb dolgai, amit mindenki magában hordoz, csak meg kell találnia. Tudom, mikor az ember ebben a felfokozott világban vágyaktól, érzelmektől, indulatoktól terhelt, nehéz azt elképzelni hogy leül, és akár csak 5 percet is mozdulatlanul magára figyel. Valahol azonban el kell kezdeni. Aztán az 5 percből 10 lesz, majd 15 és így tovább, aztán egyszercsak azt veszi észre, hogy már várja azt az egy órát a napból, amelyet meditálással és az önmagára figyeléssel tölthet.

Azoknak, aki kételkednek mindebben, elárulom: hogy semmi nem pótolhatja az önmagunkkal töltött időt. Amikor magadba nézel, Istennel találkozol és ennél nagyszerűbb és felemelőbb találkozást, úgy gondolom, nem lehet elképzelni. Az nem állítom hogy ez egy könnyű, fájdalmaktól, küzdelmektől mentes út. Magunkkal a legnehezebb szembenézni. A legkegyetlenebb ellenség sem tud olyan dühöt és fájdalmat okozni, mint a belső utunk. Mindezt legyőzve azonban tiszta tudatot, nyugalmat és békességet kapunk. Amikor ezt elérjük, már semmi nem mozdíthat ki a világban a saját békességünkből. Ekkor pedig azt vesszük észre, hogy a környezetünk harmonikusság vált és a körülöttünk lévő emberek, hozzánk idomulva segítenek belső békénk megteremtéséhez.

A címet egy barátomtól loptam. Ő tette fel a kérdést nemrég - mikor meséltem neki: - készülök egy hosszabb meditációs útra -, álmélkodva kérdezte: „úgy fogsz ülni, mint növény a sarokban?” Igen pontosan úgy! A mesterek is azt mondják: „meditálj fa alatt, mert a fák mindig meditálnak.”

A növények bár nem azzal a tudattal rendelkeznek, mint mi, de ők mindig békések. Idomulnak a szélhez, az időjáráshoz és semmi nem zökkenti ki őket a föld stabilitásából. Akkor miért ne vennénk róluk példát és kicsit megnyugodva, lehiggadva elmerülnénk magunkban és igyekeznénk megérezni a mindenség energiáit, ritmusát és megpróbálnánk összekapcsolódni mindezzel.

A válaszom tehát: IGEN, úgy szeretnék meditálni, a létben elmerülni, ahogy azt a növények teszik: egyszerűen, indulatoktól, vágyaktól, érzelmektől mentesen, összekapcsolódva a természettel, állatokkal, emberekkel. Mi a körforgás részei vagyunk és ha igazán a részévé is tudunk válni, akkor olyan élményekben lesz részünk, amelyeket az életben átélt és hamar eltűnő örömök nem tudnak számunkra megadni!

A nyúlon túl

2011. február 3-án beköszöntött a fém-nyúl éve, a fém-tigris után, a víz-sárkány előtt.
A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán gyűltünk össze, hogy megünnepeljük a keleti újhold ünnepét és megtudjuk a nyugati asztrológián túl, mit hoz a jövő a keletiek hite szerint. Rövid összefoglalómban olyan mondatokat, összefüggéseket és ajánlásokat olvashattok, amelyeket a főiskola tanítói, mesterei mondtak el, tanácsoltak nekünk, hogy a kedves nyuszival jóban tudjunk lenni és várva 2012-ben következő víz-sárkányt kellően tudjuk fogadni, hiszen nem tüzet, hanem vizet hoz majd nekünk.

Ji King:
A Ji King-et mint összefüggést kell tekintenünk és nem egy évben gondolkodnunk, hanem ciklikusságban. Így tehát, mikor elkezdődik ez az év, tudnunk kell hogy már a közepétől hatni fog a következő év vonalainak jelzése. Igaz hogy a nyúl kedves és érzelmekkel teli évet
hoz nekünk, 2011 második felétől, azonban már figyelnünk kell a sárkány hatásaira, amelyek nagy változásokat hoznak.
Akár a tigris évében ezúttal is a víz, a tó jelen van a jelben, így ismét várhatóak belvizek, hiszen a vonal azt mutatja „úszik az ország”. Az érzelmek ekkor még álltak, 2011-ben azonban megmozdulnak. A szél is megjelenik a jelben, amely új idők szelét hozhatja. Az év közepétől a Ji King szerint elkezdődik egy mozgás, változás. 2012-ben pedig hirtelen, lökésszerű változások indulnak el és az érzelmek ekkor már veszélyessé válnak. 2012 Nem lesz könnyű év, ugyanis a Ji King jelben víz felett villámot mutat, ez pedig viharokat és egy új világ kezdetét jelenti. Új időszámítás, erőteljes változások várhatóak. Mindezt természetesen egy világot ismerő, figyelő ember tudja uralni. A 2011-es évben tehát, amely nyugodtságot hoz, fel kell készülnünk a változásra, és meg kell tanulnunk érzelmeink kontrolállását. Az önmagunk figyelésével, felül tudunk emelkedni minden veszélyen és hullámzáson. Önfigyelés, vipassana gyakorlás, ezek azok a technikák, amelyekkel erősek tudunk maradni a külső viharokkal szemben.
Röviden a jegyekről kinek mit hozhat az év (a teljesség igénye nélkül):
Disznónak nagyon jó éve lesz; Birka jó év, segítő viszonyban van a nyúllal; Patkánynak, lónak és madárnak nehéz év várható; Sárkánynak NEVELŐ év, ő is nevel őt is nevelik; Majomnak nem a legmegfelelőbb a nyúl, de támadások sem fogják érni tehát nem kell megijednie, valahogy csak elboldogul; kutya nincs túl jó viszonyban a nyúllal, ami a másik rendszer szerint macska, ismerve a kutya-macska viszonyát ez rejthet veszélyeket, de ez a viszony időnként lehet egészen különösen jó is, így kedves kutyusok tessék ezt a macskát megszelídíteni!
Végül a tűz-sárkány a nyúllal (Mert jómagam és még hozzám pár közel álló ember is ebben a jegyben született): A tűz miatt rejtett lehetőségei lesznek a sárkánynak, amiket nem biztos hogy észrevesz, ezért ébernek kell lennie! A tűz-fém az alkímia szimbóluma, tehát a tűz, ha felismeri a fémben rejlő lehetőséget, akkor tud a hasznára válni. A sárkány a nyúllal: nevelő aspektus, a sárkánynak adnia kell valamit a világnak, nevelnie kell a világot ez a feladata, de közben neki is nevelődnie kell.

Kínai horoszkóp a fém-nyúl éve:
A kínai horoszkóp 12 állatjegyre oszlik, amelyek évente váltják egymást. Az állatokhoz pedig 5 elem is tartozik, így egy elem és állat kombinációja 60 évente tér vissza. Ami azt jelenti, ha jómagam a tűz-sárkány évében születtem, mikor 60 éves leszek, akkor fog újra ez a kombináció érvénybe lépni.
Idén a fém-nyúl éve a fém-tigris után sokkal nyugodtabbnak és kedvesebbnek ígérkezik. A nyúl jellemzői a következők: a magánélet védelme és szeretete; befelé fordulás; szüksége van egyedüllétre és időnként ingerülten védi a nyugalmát (ebben persze érezzük az ambivalenciát és rögtön tudnunk kell, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor pont akkor leszünk idegesek, amikor a nyugodtságra kellene koncentrálnunk). A nyúl szerencsés és kedves; kívánságokat teljesítő év lesz, így tehát pontosan fogalmazzuk meg, amire vágyunk, hiszen könnyen lehet hogy a nyuszi elhozza nekünk; képzeteink valóra válhatnak. A nyúl szereti a szépséget, a kultúrát, így tehát ezeket támogatni fogja.
Egyéni szinten: szeretteinkért tevés; tettek döntenek nem a szavak; önfeláldozás; gyógyító, tudatos, egészséges életmód; legyen saját szabályaink, ezzel feloldozzuk magunkat az alól, hogy mások szabályaiba ütközzünk; konfliktusok elől menekülés; kedvesség, a problémák megbeszélése, megvitatása; barátságok kötése; elvonulás a magányba; tanulás; hangulatok hullámzása; fényképek gyűjtése, fényképezés; romantika ápolása; álmodozás, képzelgés; tudatmódosítók hatásának felerősödése; Keletre menni jó!!!
Feladat: Telihold fény alatt jó kívánságokat kérni, együttérzés a szenvedőkkel.
Közösségi szint: kultúra éve lesz; időhúzás taktikája, például a politikában; béketüntetések; agresszív megmozdulás nem várható (jelenlegi egyiptomi helyzet még a Tigris évének kifutása); lassú események; gyógyulás éve, a tigris sebeit begyógyítja; azonban testi betegségek várhatóak; nyilvános sértődöttségek; áradások, az érzelmek szétáradása.
Feladat: ne erőltessünk semmit! Kapcsolatokra fókuszálni, életmódunkra figyelni, képzelet gyakorlatok, jóga, álomélmények megfigyelése, alkalmazkodás.

Nyugati asztrológia:
A nyugati asztrológia igazán egyéni szintre lebontva tudja vizsgálni az elkövetkezendő évet, így tehát a legpontosabb az, ha az egyéni horoszkópunkra rávetítjük az év horoszkópját, hiszen akkor kapunk tökéletes képet és választ a kérdéseinkre. Összességében azonban a következők mondhatóak el: befelé fordulás, figyelés; minden bolygó belül van, így belülre kell figyelni, az lesz a fontos, ami belül, bennünk történik; önképzés, önnevelés; a változásokat csak belülről fogjuk észlelni, kívülről nem lesznek láthatóak.

Nos tehát összefoglalva, kedves év jön és a tigris után fellélegezhetnek azok, akiket megmart ez a szeszélyes vadállat. Azt azonban az év közepétől kezdjük el tudatosan figyelni, mit hoz a sárkány, hiszen a kedves nyúlon túl is van élet és a viharos tenger hullámain akkor tudunk megfelelően lavírozni, ha tudatoson átlátjuk a minket körülvevő világot és az energia áramlásokat!

A csoda érzése

A hétköznapok annyira lefoglalják a tudatunkat, hogy általában észre sem vesszük a körülöttünk repkedő csodás pillanatokat. Mikor egy-egy gondolatunk egyszer csak valóra válik, vagy az élet megmutatja, egy pici jelel, hogy amit gondoltunk az helyes volt-e vagy helytelen. Ha igaz, amit a jógamesterek mondanak: hogy a világ mi magunk vagyunk és ami velünk történik az a tudatunk és a fény játéka, akkor igencsak felelősek vagyunk mindenért ami körbevesz minket, hiszen ez a mi személyes mandalánk, amelyben a színek és a formák, úgy csillognak és alakulnak, ahogyan mi változunk és irányítunk a közepében. Azt mondják: a kolostorban mikor elvonuláson vagyunk, a szerzetes mindig éppen arról mesél, ami minket foglalkoztat, vagy ami velünk történt meg. Azonban hogy ezt észrevegyük, nem kell messze utazni, hiszen itthon is, ha kérdésünk van a mindenséghez, abban a pillanatban jön válasz, akár a monitorunkon felvillanó reklámból, persze ehhez képesnek kell lennünk meglátni és észrevenni a jelet!

Hihetetlen, amikor valami a fejemben motoszkál, majd másnap egy tanítást hallgatva a jógi ugyanarról beszél, de amikor még a szavak és a mondatok is ugyanazok, akkor hirtelen valami megmagyarázhatatlan boldog súlytalanság lesz úrrá a lelkemen és felkiáltanék: - ez az…! összeért minden-mindennel és a kérdésre a válasz, a megerősítés megérkezett! Egy igazán konkrét történetet elmesélve a következő esett meg velem: Vasárnap volt, elvileg minden stimmelt, amikor hirtelen ki tudja milyen bolygóállásnak, vagy a szétszórtságomnak köszönhetően, rácsaptam a kezemre az ablakot és rettentően fájt, vérzett és mint egy kisgyermek sírva fakadtam. A történet innen már uralhatatlan volt és sorozatos szerencsétlen események követték egymást, mintegy elkerülhetetlenül. Nem térnék ki a részletekre, a lényeg az, hogy a nagy kavalkád kellős közepén eszembe villant: ilyen egy igaz mesterrel nem történhet meg, konkrétan a tanítóval, akihez hétfőnként előadásra járok. A dolgok aztán rendeződtek és lenyugodva, visszapörgetve az eseményeket, arra a következtetésre jutottam: hogy valami késztetés van bennem, amit le kell állítanom és uralnom kell a tudatom, mert így még számtalan sebet ejtek majd magamon és nem csak az újamon, mint ahogy most történt. Hétfőn aztán elmentem az említett tanító előadására. Ismét minden mondata hihetetlen erővel hatott, de ez mind semmi volt ahhoz képest, amikor megláttam, hogy a kezén ugyanaz az ujja és ugyanott van leragasztva ragtapasszal, ahol az enyém! Ismét az öröm egyfajta mámoros állapotába kerültem, amire talán az öröm nem is jó szó, ez valami megmagyarázhatatlan erőáramlás, amikor az ember felismeri: minden egy és ő ebben az egyben tükrözi vissza saját magát.

A csodáinkat tehát magunk teremtjük, megadva a választ a kérdéseinkre saját magunknak. Mikor pedig eljutunk oda, hogy ezt felismerjük, akkor olyan felemelő érzésben lesz részünk, amely sokáig kitart a dharma rögös, nehéz és magányos útján!

Papucsos Láma

Azt mondják az ember fel sem fogja és észre sem veszi ha életében csodás dolgok történnek. Nem értékeljük amikor mesébe léphetünk, mert nagyon szenzitívnek kell lennünk ahhoz hogy észrevegyük a pillanat nagyszerűségét. Őszentsége látogatása Magyarországon olyan lehetőséget adott nekünk, amelyre lehet hogy életek hosszú sora óta vártunk. Vasárnap megkaptuk a Csenrézi avagy Avalokitesvara beavatást.

A mese azonban már szombaton elkezdődött, amikor nem buddhista barátaim arcán láttam hogy elért hozzájuk az erő amelyet a Láma sugárzott. Király érkezett a nagy Magyar színpadra, de közben egy gyermeket láthattunk, aki a mély tanítás közben kiszólt az első sorokban helyet foglaló indiánnak: „Helló indián! Honnan jöttél?” Mosolygott és élvezte a lét pillanatát pedig 12ezer ember figyelte lélegzetvisszafojtva minden szavát. Olyan egyszerű kedvesség, szeretetet sugárzott, amely még azok szívét is megindította, akik más vallási felekezetekhez tartoznak.

A színpad olyan korok hangulatát idézte vissza, amelyek már eltűntek, vagy éppen kihalóban vannak, hiszen a műanyagkanalak idejében olyan pompás apró részletekig menő oltárt, képeket és trónust láthattunk, amelyek hangulata megidézte azokat az időket, amikor valóban újjászületett megvilágosodottaktól tanulhattak az emberek. (idézet Mesteremtől)

Emelkedett lélekkel távozhattunk szombat délután várva a másnapi beavatást.

Vasárnap már korán kint volt a színpadon Őszentsége és míg mi a helyünket keresgéltük ő az oltár előtt készült arra hogy a jelenlévőknek a leghitelesebben tudja átadni a beavatás. Szavakkal nehéz leírni milyen az, amikor az ember lelkét megérinti egy láthatatlan erő és megsimogatja, de velem ez történt és mások is hasonló élményekről számoltak be. Csoda törtét velünk résztvevőkkel, de nem is tudjuk felfogni, mert olyan kedvességgel és egyszerűséggel volt közvetítve hogy szinte természetesnek hatott. Átjárta a levegőt egy áthatatlan tiszta erő és végigsimogatott mindenkit a szeretet és az együttérzés.
Megkaptuk a beavatást és a tanítást, amely oly érthetően szólt hozzánk és a lényege a szeretet hangsúlyozása volt. A szeretet amely ha mindenki szívét úgy járná át ahogyan a Lámáét soha semmi viszály és probléma nem adódna bolygónkon.

Sosem feledem a napot!

OM MANI PEME HUNG

Elmélkedés az időről…….

Mi az idő? Mi ez a fogalom? amit az ember kreált magának, hogy ismét eggyel több keretbe tudja magát beszorítani. Függünk tőle, meghatározza napjainkat sürget, vagy éppen lelassít minket. Mi van akkor, ha ez a lineárisnak tűnő idő nevű dolog nem is így működik?!
Lehetséges-e hogy idősíkjaink mindegyike egy pillanatba esik és az éppen magunknak teremtett karmánk az, ami meghatározza, mely idődimenzióba kerülünk, hogy teljesítsük küldetésünket. Tegyük fel hogy számtalan életünk és létformánk - amelyekben bolyongunk - egyetlen pillanatban történik, úgy ahogy Buddha is a megvilágosodás pillanatában meglátta az összes addigi életét. Egy pillanatban van a világmindenség és talán ezért is hangsúlyozza a Buddhizmus minden tanítása: hogy a pillanatban légy jelen, a jelent éld át tudatosan és abban tegyél meg mindent! Tudom ez a legnehezebb, mégis igazán csak ekkor tudunk jelen lenni, hiszen az összes múltra és jövőre vonatkozó vágy, elképzelés és álmodozás megfoghatatlan és értelmetlen. A pillanatban, amelyben most ülünk, lehetőségünk lenne megvilágosodni, ha valóban sikerülne átlépni önvalónkon és áttudnánk érezni a lét lényegét.
Hiába jön fel nap és sötétedik el az este, az idő dimenziója tág, hiszen számtalan nap kel fel és éj jön el, mi azonban most egyetlenegyet tudunk kissé egyszerűen programozott tudatunkkal felfogni. Gondoljunk csak bele, számtalan álmot látunk, amelyek teljesen más dimenziókba és idősíkokba repítenek minket, néha felébredve azt sem tudjuk, hol vagyunk. Így működhet az idő kitágulva a végtelenbe, amelyet mi magunk teremtünk, hogy karmán ki tudjon teljesedni és tovább tudjunk lépni a következő időzónába és bolyongva keressük az utunkat egyszer talán eljutva a nibbánába.

Negyedik Nap (Befejezés)

Esős, viharos reggelre ébredünk. A tetőtéri ablakon kopog az eső. A gong meditációra szólít. Az eső áztatta udvaron át botorkálunk a meditációs házig. Elérkezett az utolsó nap, úgy érzem ez felszabadítóan hat rám és úgy állok neki a meditációnak, mint aki az utolsó lehetőséget kapja az életében. Megtanultam uralni a fájdalmaim és ez pont elég nekem erre a reggelre, nem vágyom sem többre, sem kevesebbre. A nyugalom, amely körülvesz hiányozni fog a mindennapokból, de legalább most már tudom, mit kell megteremtenem magamban, magamnak. A meditáció után a többiek reggelizni indulnak, én maradok a teremben és elvégzem a jógagyakorlataim, amiknek már nagyon hiányát éreztem. Egy-két társam hasonlóan tesz, így hárman próbáljuk igába fogni az energiáinkat, ki-ki a maga módján. Jólesik kitekergetni magam és érezni a fizikai testem minden részletét. Kint tombol a vihar, bent a teremben és a testemben harmónia van. A reggeli kása most ízletes és vidáman falatozom, hiszen a jógától kellemesen megéheztem. A délelőtti ülőmeditáció utáni járómeditációt - úgy döntök - kint a szabadban végzem. Előtte bemegyek a házba, iszom egy teát felmelegszem, majd esernyőt fogok felhúzom a meleg pulcsim és nekiállok esőben, szélben, csiga lassúsággal küzdeni az elemi erők ellen. Hihetetlen koncentrációmnak köszönhetően végigcsinálom. A kezeim fáznak, a szél néha úgy fúj, hogy attól félek elrepít, mint Mary Poppinsot a mesében, de én csak megyek az esernyőmbe kapaszkodva koncentrálva minden lépésre. Mikor megszólal a gong, már nem fázom, nem érzem a hideget és az eső sem zavar. Az utolsó meditációk következnek. Elmerülök magamban, figyelem a légzésem, a fájdalmaimra rámosolygok és bár még mindig zavarnak, úgy érzem sikerült megbékélnem velük, hiszen hozzám tartoznak, belőlem keletkeznek, és tudom idővel elmúlnak majd, hiszen a változás örök és sosem marad állandó semmi. Egyszerűen JÓ állapotba kerülök, már nincsenek elvárásaim és ez felszabadítóan hat a tudatomra. Érzem a harmóniát, elértem amiért jöttem, leküzdöttem saját magamat. Az utolsó Metta meditáció megölel, körbevesz és mikor azt mondja Hannes:- érezd most adsz és kapsz! Valóban energiáink körbevesznek minket és búcsút intenek egymásnak.
Feloldják a nemes csendet. Körbe ülünk és megosztjuk egymással a tapasztalatainkat. Egy lány után én is szót kérek, furcsa hallani a hangom, valahogy a szavakat sem találom. Mikor azonban a fájdalmaimról beszélek, látom a társaim arcán az együttérzést és hogy értik a szavaim, hiszen ők is hasonló harcokon vannak túl. Mindenki felszabadult és megtisztult, ki-ki a maga útját járva, csendben beérkezett a célba.
Az ebéd közben próbálunk kicsit megismerkedni egymással - bár Hannes mondta, hogy a csendben is kijött mindenki egyénisége – és valóban szavak nélkül is megismerhetőek vagyunk, hiszen érzékeink akkor is működnek és szenzoraink veszik a minket körülvevő világ rezgéseit.
Vége van, gyorsan összepakolok, felhívom a két legfontosabb embert az életemben és jelzem hogy hamarosan érkezem és megcsináltam. Hallom a hangjukon hogy örülnek és tudom az ő szeretetük adott erőt, hiszen a biztos háttér, a támasz az életben az egyik legfontosabb dolgok egyike, amely nehézségeinken átsegít minket.
Zavaros az út hazafelé, tombol a vihar, eltévedek a kis városban és fáradt is vagyok, de ez mind semmit nem számít, mert a tapasztalat, amit szereztem hosszú ideig átsegít majd a zavaros utakon, a külső és belső viharokon, az eltévelyedéseken és a fáradtságon.

Megértettem a fogadalom jelentését: „A tan legyen a menedékem!”

Namaste!