A legfontosabb

Hosszú az utunk az életeken át, de annál rövidebb egy-egy életünkben. Meg kell ragadni minden pillanatot és a mostban megtenni azt, amit a legfontosabbnak tartunk, hiszen a múlt és a jövő már és még messze van, azért csak a jelentben lehet tenni a nirvánáért.

2010. április 27., kedd

Katha upanisad: "Sokan nem is hallottak a titkokról. Sokan még hallva sem ismerik fel" - miért fáj ez nekem annyira.....?

2010. április 26., hétfő

Meditálás 04.26

Ma a meditációban megéreztem mennyire nehéz a valódi létezés, ha nem vagyunk olyan kristálytiszták, mint a tó vize. Mi a lét elviselhetetelen könnyűségében létezünk és nem tudunk túllépni a határainkon, mert lehet hogy az fájdalommal és erőfeszítéssel jár......

2010. április 24., szombat

Mi a boldogság?


Erre az egyszerű kérdésre, ha jobban belegondolunk nem olyan könnyű választ adni. Nemrég egy előadáson voltam a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán. Egy öreg tibeti szerzetes adott tanítást. Amikor belépett a terembe érezni lehetett, hogy nem mindennapi aura veszi körül. Leült és mesélni kezdett, tanítani az életre, nem matekképletekről és fizikai összefüggésekről mesélt, hanem rólunk emberekről. Próbálta elmagyarázni mit tehetünk mások és a magunk boldogságának érdekében. Végül feltette a kérdést a hallgatóság felé: szerintünk mi a boldogság? majd mosolyogva várta a választ. Érdekes jelenségnek lehettem tanúja, sok buzgó ember jelentkezett és hosszú összefüggéstelen mondatokban próbálta összefoglalni a gondolatait, melyeket úgy tűnt másoktól, mások könyveiből szedett össze. Ilyenek hangzottak el: a fény melege, amely körülvesz…., a felsőbb dimenziók elérése … stb. furcsa ezoterikusnak tűnő magyarázatok. Magam is elgondolkodtam egy pillanatra, vajon számomra mi a boldogság? Egészség? Szeretet, ha szeretve vagyok? Az, hogy mellettem ül az anyukám? A munkám?….. én sem találtam megfelelő szavakat, de legalább nem is jelentkeztem a butuska válaszaimmal, ami az egómból éppen kihullott. Majd a szerzetes megelégelve az utolsó felvetést - melybe a válaszoló hamar belesült, hiszen már maga sem tudta hol volt a monológjának eleje és vége - kicsit nevetgélt és szeretetteljesen csak ennyit mondott: a boldogság megelégedettség! A tanítást tehát megkaptuk és ideje is elgondolkodni elégedettek vagyunk-e? Örülünk-e annak, amit az élet nyújt számunkra, mert csak az lehet boldog, aki elégedett jelen körülményeivel és a kis jelentéktelennek tűnő dolgokban is meglátja a boldogság lehetőségét!

GB
2009