Állateledel-ed?!

Legutóbb a növényekről írtam, most az állatok következnek. Az ötlet nem is annyira a növények miatt ötlött fel bennem, hanem az együnk állatot, vagy sem kérdésköre izgat mostanában. Jelenleg egy vegetáriánusokról szóló műsorsorozaton dolgozom. A munka közben többször elgondolkodtam, mert sztárjaink - akik emellett az étkezési szokás mellett döntöttek – nem azzal az indokkal tették, hogy szeretnének egészségesebben élni, hanem legtöbbjük nem tudja megenni a barátait. Igazuk van!

Ha – legalábbis mi itt - nem esszük meg a kutyánkat, a macskánkat, mert olyan cuki, akkor a csirkével miért tennénk ezt, csak azért mert ő nem bújik oda hozzánk dorombolva, vagy nem ad nekünk pacsit. Egónak csak azok a jószágok kedvesek, akik személyesen is hízelegnek neki?! Szomorú ez, és még elkeserítőbb, amikor belegondolunk, hogy az emberek baromfiudvarokat tartanak fent. Nevelgetik az állataikat, akik megbíznak bennük, várják az ételt, a gondoskodást napról napra… aztán egyszer csak jön a gazdi, elkapja a nyakát és elvágja! Milyen világban élünk?! Hiszen már a Kisherceg is megmondta „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”!

Jó persze tisztában vagyok vele, hogy sokan, ha nekik kellene megölni az asztalra kerülő háziállatot, nem tennék meg. Azt is tudom, a húsra sokaknak szüksége van. Mégis, ha mélyen belegondolunk, elkeserítő mennyi állatot ölnek le nap, mint nap arra fogva, hogy az embernek ennie kell.

Őszentsége magyarországi látogatása alkalmával kifejtette az ezzel kapcsolatos gondolatait. Ő sem tiltja a húsevést, de mindenkit arra kért, minél kevesebb állati eredetű ételt vegyen magához, mert azzal is csökkenthető a világban leölt állatok száma.

Sokat gondolkodom vajon legyek-e vega, vagy sem?! Bár egyre kevesebbet eszem húst, mégis időnként kívánom és még nem jöttem rá, ez csak a megszokásból ered-e, vagy szervezetemnek szüksége van rá. Mostanában azonban mindig eszembe ötlik az állatok szeme, amely olyan ártatlan és éppen ezért, olyan szánalmas, hogy mi nem a szem mögötti egyszerű tudatot érezzük meg, amelyen segíteni kellene, hanem levágjuk és megesszük. Milyen jó lenne, ha mindenki a maga mellé fogadott állat egyszerű tudati szintjét magához emelné és segítene, hogy a jószág ebben a létezésben – ha a maga módján is – de legalább megérezne valamit abból, milyen lenne egy magasabb tudati szinten élni.

Tudom lehetetlen elképzelés a képen látható meditáló eb. Mégis ha legalább mi meditálnánk és a lábunkhoz közben odajönne kutyusunk és ráfeküdne, vagy macskánk dorombolva elmenne mellettünk, nos akkor már ő is csatlakozna az univerzum magasabb energiáihoz, ha csak egy röpke pillanat erejéig, de ekkor megérezné a lét magasabb rezgését. Karmánk és meditációnk ezzel a tettel máris jó irányt venne és egónk legalább valami értelmesebb dolog miatt lehetne büszke magára.