Mi az idő? Mi ez a fogalom? amit az ember kreált magának, hogy ismét eggyel több keretbe tudja magát beszorítani. Függünk tőle, meghatározza napjainkat sürget, vagy éppen lelassít minket. Mi van akkor, ha ez a lineárisnak tűnő idő nevű dolog nem is így működik?!
Lehetséges-e hogy idősíkjaink mindegyike egy pillanatba esik és az éppen magunknak teremtett karmánk az, ami meghatározza, mely idődimenzióba kerülünk, hogy teljesítsük küldetésünket. Tegyük fel hogy számtalan életünk és létformánk - amelyekben bolyongunk - egyetlen pillanatban történik, úgy ahogy Buddha is a megvilágosodás pillanatában meglátta az összes addigi életét. Egy pillanatban van a világmindenség és talán ezért is hangsúlyozza a Buddhizmus minden tanítása: hogy a pillanatban légy jelen, a jelent éld át tudatosan és abban tegyél meg mindent! Tudom ez a legnehezebb, mégis igazán csak ekkor tudunk jelen lenni, hiszen az összes múltra és jövőre vonatkozó vágy, elképzelés és álmodozás megfoghatatlan és értelmetlen. A pillanatban, amelyben most ülünk, lehetőségünk lenne megvilágosodni, ha valóban sikerülne átlépni önvalónkon és áttudnánk érezni a lét lényegét.
Hiába jön fel nap és sötétedik el az este, az idő dimenziója tág, hiszen számtalan nap kel fel és éj jön el, mi azonban most egyetlenegyet tudunk kissé egyszerűen programozott tudatunkkal felfogni. Gondoljunk csak bele, számtalan álmot látunk, amelyek teljesen más dimenziókba és idősíkokba repítenek minket, néha felébredve azt sem tudjuk, hol vagyunk. Így működhet az idő kitágulva a végtelenbe, amelyet mi magunk teremtünk, hogy karmán ki tudjon teljesedni és tovább tudjunk lépni a következő időzónába és bolyongva keressük az utunkat egyszer talán eljutva a nibbánába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése